Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. A 2Krón 20. részben leírt két prófétai üzenetről szólok, amit Jósafátnak küldött Isten Jaháziel és Eliézer által. Nyilvánvaló, hogy a prófétákon keresztül a Szt. Sz. szólt, a bölcsességnek és értelemnek, tanácsnak és hatalomnak, az Úr ismeretének és félelmének szelleme.

I.) A Szt. Sz. Isten üzenete Jaháziel által Jósafátnak és a népnek

15.v.: És monda:Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr nektek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.

1.) Előzmények

Jósafát istenfélő király volt. 2Krón 17,3-5a: És az Úr Jósafáttal vala, mivel az ő atyjának, Dávidnak előbbi utain jára, és nem kére segítséget a bálványoktól, hanem az ő atyjának Istenét kereste, és az ő parancsolatiban járt vala, és nem Izraelnek cselekedetei szerint. Azért az Úr megerősíté a királyságot az ő kezében.

Isten mégis megengedte, hogy hatalmas ellenség támadja meg. Olv. 2Krón 20,1-2. Próba volt ez, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van Jósafát és a nép szívében. Ilyen nehéz helyzetben is csak Istent keresi-e, vagy emberek, netán bálványok segítségét?

Tanulság: Isten időnként minket is megpróbál: betegséggel, gyengeséggel, emberek ellenséges viselkedésével, kilátástalan helyzetekkel, hogy nyilvánvaló legyen, bízunk-e az Úrban minden körülmény között, és az is nyilvánvalóvá legyen, hogy akik Istenben bíznak, azok nem csalatkoznak.

2,) Jósafát félt, és az Urat kezdte keresni. Olv. 3-4.v.

Jósafát félelme azt jelentette, hogy nem volt magabiztos. Nem a hadseregében bízott. Pedig hatalmas serege volt. 2Krón 17.r.-böl tudjuk, hogy 1.160.000 katonája volt. Ez óriási sereg abban az időben. De nem ebben bízott, hanem az Urat kezdte keresni, és az Ő segítségét. Olv. 5-9.v. Imájában Isten korábbi cselekedeteire és ígéreteire hivatkozott. 12.v.-ben pedig megvallotta: Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink.

T.: Nagyon jó, ha mi sem vagyunk magabiztosak. Nem baj, ha félelem fog el, és nem tudjuk, mit cselekedjünk, látva azt, hogy sokkal nagyobb a probléma, a baj, a veszedelem annál, hogy meg tudnánk oldani. Ilyenkor a Szt. Sz. bennünk is azt munkálja, hogy nem kell elcsüggednünk, hanem az Úrhoz kell jönnünk, Akié minden hatalom mennyen és földön, és Aki szeret minket, hiszen Fiát adta értünk. Mi is hivatkozhatunk Isten korábbi cselekedeteire, és bízhatunk ígéreteiben. Pl. ebben: 1Pét 5:7 Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok.

3.) Ezek után jött a prófétai üzenet, amit a 15.v.-ben olvastunk:

Ne féljetek és ne rettegjetek … mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.

T.: Isten felel nekünk is, ha Őt keressük. És ha bennünk is az van, ami Jósafátban, hogy nincsen mi bennünk erő… csak tereád néznek a mi szemeink, akkor nekünk is azt üzeni az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek… mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Vagyis az Úr átveszi a terheinket, az ügyünket, a nehézségeinket!

Milyen nehézségeink lehetnek, amiket átadhatunk az Úrnak? Három példa:

(1) Betegség és fájdalmak. Sokszor eszembe jut, a feleségem esete. Kislány korában kapott betegsége után egész életét végigkísérte a fájdalom, a fejfájás és a gyengeség. Emiatt félt minden újabb fájdalomtól. Mikor hasnyálmirigy daganata lett, csodálkozott, hogy Isten éppen a legnagyobb fájdalmakkal járó betegséggel látogatta meg. Amikor egyre jobban fájt neki, már nemcsak a fokozódó fájdalomtól félt, hanem attól is, hogy kínjai között olyat tesz, vagy mond, ami nem méltó Istenhez, és így szégyent hoz az Úr nevére. Akkor imáiban sokszor elmondta az Úrnak, amit Jósafát, hogy csak tereád néznek a szemeim, és kérte: Uram, könyörülj rajtam, hogy kibírjam! Belekapaszkodott Isten ígéretébe: 1Kor 10:13 hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. Isten megtartotta ígéretét: A szenvedéseinek hirtelen véget vetett. De a szenvedések által előbb teljesen átformálta. Láttam, ahogy Krisztushoz hasonlóvá tette.

(2) A saját bűnös természetünk. Amíg az emberre igazán rá nem terhelődik a bűnös természete, addig nem is akar szabadulni tőle. Ezt bizonyítja, ahogy a tetteit megmagyarázza, ahogy mentegeti, nem ismeri el a bűneit. Mindig a másik a hibás! Aztán ha egyszer a Szt. Sz. megvilágosítja, és őszintén felveszi a bűnös természete elleni harcot, akkor rájön arra, amit Jósafát így mondott: nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Vagyis nem tudok a bűn ellen győzni. Hiába utálom, hiába szeretnék szabadulni, a bűn olyan mélyen bennem van, és olyan erős, hogy J. Kr. szabadítása nélkül nincs esélyem. Akkor már nem mentegetem magam, nem hibáztatom a másikat, hanem könyörgök: Uram, csak tereád néznek a szemeim! Szabadításodra várok, Uram! És az Úr is erre vár: hogy az Ő ereje az én erőtlenségem által célba érjen! És akkor szabadítással ajándékoz meg az Úr.

(3) A világban folyó események. A világban a szemünk előtt zajlanak olyan események, amelyek ijesztőek, és amit mi nem tudunk megváltoztatni. Pl. háború, infláció, ilyen és amolyan válság, istentelenség, istenkáromlás. De egyet tehetünk, amit Jósafát: Az Úr elé visszük, és bízunk Benne.

A múlt héten egy testvér küldött nekem egy újságcikket, amiben arról van szó, hogy bizonyos hatalmi körök létre akarják hozni a Homo sapiens, a mai ember helyett a Homo Deus-t, magyarul az Ember-istent, hogy az ember egy isten legyen. Micsoda régi sátáni törekvés! „Olyanok lesztek, mint Isten.” Többek közt a cikkben ez is olvasható: „Ha ez sikerül, és erre nagyon jó esély van, akkor hamarosan túl leszünk a Biblia Istenén. Nem kell megvárnunk Krisztus második eljövetelét sem, hogy megoldjuk a halált". Mikor ezt elolvastam, azt mondtam magamban: Nem kell félnünk! Ez annyira nyílt támadás Isten ellen, amire Ő már válaszolt is: Luk 12:20: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled! Gőgös volt Belsazár király is. Isten Megmérte és híjával találta. Még azon az éjszakán megölték, elkérték a lelkét.

4.) Hogyan viszonyult Jósafát és a nép az Úr üzenetéhez, és mit tett az Úr?

Hittek az Úrnak! Ez méltó Istenhez, hogy higgyünk Neki és bízzunk Benne! Ennek következtében nem féltek már. Dicsérték az Urat. Engedelmeskedtek Neki. Isten pedig beváltotta az ígéretét. Az ellenség elpusztította önmagát. Olv. 23-24.v.

Ennek további következménye lett. Olv. 29-30: Ilyen az Úr győzelme: Isten miatt féltek megtámadni Jósafátot, és Isten békét adott neki mindenfelől.

A 250.sz. ének jutott eszembe: Ki az Úrban bízott, nem csalódott még. Első lennék én, ha szégyent vallanék! Az vall szégyent, aki nem az Úrban bízik!

II.) A Szt. Sz. Isten üzenete Eliézer által. Olv. 2Krón 20:35-37

1.) Előzmények

Akházia, Izrael királya bálványimádó volt, mint az apja, Akháb. Mikor megbetegedett, Baálzebúbhoz küldött követeket. Jósafát vele is megbarátkozott, mint Akhábbal. Pedig Akháb barátságából is baj lett. Jósafát életét Isten kegyelme mentette meg, amikor elment vele a háborúba. Akkor az Úr megüzente neki, hogy nagy a haragja ellene. Most mégis megbarátkozott Akháziával is.

2.) Mi lehetett az oka ennek a barátságnak?

Jósafát apja, Asa és Izrael akkori királya, Baása szemben álltak egymással. Jósafát talán azt gondolta, hogy nem jó az ellenségeskedés Izraellel, hiszen a 10 törzs testvérnép. Jobb a béke, és jobb, ha összefognak közös ellenségeikkel szemben.

Ezt a barátságot Jósafát még azzal is meg akarta erősíteni, hogy a fiának, Jórámnak Akháb leányát, Atháliát vette feleségül. Ezzel már nem csak az Úrban bízott, hanem emberekben is, mégpedig istentelen emberekben. Ebből nagy baj és kár lett!

T.: Nem hiába mondja nekünk az Ige, hogy ne legyünk hitetlenekkel felemás igában. Vallásos hitetlenekkel sem! Miért? Mert arra a hívő ember mindig ráfizet!

3.) A hitetlenekkel való barátság miatt az Úr megsemmisíti a munkánkat

Így olvastuk a 37.v.-ben: Jövendöle azért Eliézer, … Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.

Mit üzen ez által a Szt.- Sz. nekünk? Olv. 1Kor 3,10-15. Jósafát olyan hívő embernek az előképe, aki kősziklára, az Úrra építette az életét, nem homokra. Hiszen Jósafát istenfélő volt. Ő maga megmenekült, de a munkája megégett, aminek az oka az volt, hogy hitetlenekkel, istentelenekkel barátkozott össze.

Nemcsak azok a hajók törtek össze, amin Társisba akartak menni ofíri aranyért, hanem semmivé lett Jósafát ország-építő munkája is. És ez az igazi nagy veszteség! Ugyanis utána a nép visszatért a bálványokhoz. Fia, Jórám, akinek Akháb lánya volt a felesége, megölte a testvéreit, Josafát összes fiát. Aztán az ellenség megölte Jórám fiait, csak a legkisebb maradt, Joakház, más néven Akházia. Őt Jéhu ölte meg Akháb háza népével együtt. Jéhu megölte Akházia testvéreinek a fiait is. Már alig maradt Júdában királyi mag, és a maradékot Athália ölte meg. Mennyi munka megsemmisült! Isten kegyelme Joást megmentette, hogy ne haljon ki Dávid háza.

T.: Nagy figyelmeztetés ez nekünk, hogy ne barátkozzunk, ne fogjunk össze hitetlenekkel, mert akkor az Úr megsemmisíti a munkánkat, és csak tűzön keresztül menekülünk meg. Pedig az Úr nem ezt szánta nekünk. 2Pét 1:10-11 atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd nektek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. A Szt. Sz., a bölcsesség szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme ebben akar vezetni minket.

Befejezem:

A Szt. Sz. két üzenetéről olvastunk. Az egyik arról szólt, hogy az Úrban bízzunk. Azt üzente: Ne féljetek, és ne rettegjetek! Az Úr harcol értünk.

A másik arról szólt, hogy ne barátkozzunk hitetlenekkel, bálványimádókkal, mert a munkánk megsemmisül. Az Úr ettől meg akar minket őrizni.

Ezért legyünk engedelmesek, figyeljünk a Szt. Sz. vezetésére! Ámen.